Kunszentmártonban két 19. századi szélmalom is található, egymástól mindössze nehány száz méternyire. Közülük a nagyobbik az, melyet 2005-ben egyesületünk megvásárolt. Az épület a Szentesi út sportpálya felőli oldalán, a téglagyárral szemben helyezkedik el.

Az épület története

Múltjáról sajnos nem sokat tudunk. A második szint (lisztespad) egyik mestergerendáján olvasható felirat szerint "Kész 1868 ban", vagyis legalább 140 éve kezdte működését. Az 1910-ben készült telekkönyv szerint akkori tulajdonosa Gyenes Sándor volt, majd 1935-ben felesége, Varga Mária nevére került. 1966-ban Gyenes Mária örökölte. Rá egy évre az eredetileg 426 négyszögöl telekből egy 126 négyszögölnyi részt lakóházzal és gazdasági épülettel leválasztottak. Később a szélmalom TSZ tulajdonba került. Visszaemlékezések szerint az ötvenes évekig használták a szél energiáját a malom működtetésére, majd előbb dízel-, később benzinmotorral váltották fel a vitorlákat. Végül ez sem bizonyult már gazdaságosnak, így a termelést végleg abbahagyták. A nyolcvanas évekre a fazsindelyes tető már elkorhadt, a víz befolyt, és elkezdte kimosni az agyagot a téglák közül. A víz bejutását az egyébként is régi fagerendák és padlódeszkák is megsínylették. Az épületet 1986-ban műemlékké nyilvánították,  és az állagmegóvás érdekében a kilencvenes évek közepén cserepes védőtetővel fedték le, amely jelenleg is látható.  Egyesületünk tulajdonába 2005 januárjában került.

Az épület jelenlegi állapota

Eltérően a legtöbb hasonló szerkezetű felülhajtós szélmalomtól, az épület nem négy-, hanem ötszintes. A legalsó szintet egy tégla támfallal biztosított földgyűrű veszi körül. Ez a szint az épület jobb kiemelkedése mellett tárolási célokat szolgálhatott. Két bejárat vezet itt be a malom belsejébe, a déli és az északi oldalon, de a védőtető felrakásával egyidőben biztonsági okokból mindkettőt befalazták. A déli bejárat fafödémje már beomlott, az északi bejárat téglaboltozatának egy része szintén ledőlt. A keleti oldalon van a földgyűrűben egy szintén téglaboltozatos kis helység, ami disznóólként szolgált. Ennek külső része 2006-ban omlott le. A falak téglából épültek, melyet habarcs helyett agyagba raktak. Az alsóbb szinteken, ahol a falvastagság nagyobb, valószínűleg csak a fal külső része készült téglából, a belseje minden bizonnyal vályog. A födémek  fagerendákból és deszkepadlóból állnak, sajnos nagyon korhadt állapotban, főleg a felső szinteken. Egyes helyeken még tűz nyoma is látszik a gerendákon. Az ajtók és ablakok teljesen elkorhadtak, valamennyi cserére szorulna. A felsőbb szintekről 2008 májusában az eredeti berendezést elszállították a túrkevei szélmalomba, így ezek a helységek már üresek.

Terveink

Célunk, hogy az épület a felújítás után tudományos ismeretterjesztő központként és bemutató csillagvizsgálóként működhessen. Az első két szint több mint kilenc méteres átmérővel rendelkezik, ezért ezekben lenne kialakítva egy előadóterem és egy közösségi helység. A harmadik szinten pihenőszobák lennének, hogy egy éjszakába nyúló észlelés után az esteleg vidékről érkező észlelőnek legyen lehetősége megpihenni. A negyedik szinten kapna helyet a távcső vezérlése, valamint az egyesület adminisztrációs helysége és könyvtára. Az ötödik szint a tetőtér, ahol terveink szerint egy a földrajzi viszonyoknak leginkább megfelelő lencsés távcső szolgálná ki az észlelők igényeit. Az épület megőrizné külső formáját, jellegét a felújítás után is.
Mindezek kivitelezése természetesen sok-sok milliós anyagi ráfordítást igényel. Ennek előtermtése csak pályázatok és támogatók útján lehetséges. Várjuk ezért azok jelentkezését, akik akár anyagi, akár más módon segíteni tudják munkánkat